A Wayne világát néztem a tv-ben, és megszólalt benne ez a nagyon dögös szám, a Foxy Lady. Akkor jöttem rá, hogy szart se tudok Jimi Hendrixről. Hogy ismerni a Crosstown Trafficet, haloványan emlékezni az All Along the Watchtowerre, mindez nulla, két kis pont csupán a tátongó űr kellős közepén.
Végighallgatván azután a Jimi Hendrix Experience albumait olyasféle érzés fogott el, mint amikor közelebbről megismerkedtem a Led Zeppelin zenéjével: hogy mindezidáig alaptalanul mondtam, hogy tudok ezt-azt a rockzenéről. Mintha az angol szakon kihagytam volna Shakespeare-t.
A Little Winget persze hallottam már korábban, de valahogy csak most csapódott le bennem úgy igazán. Talán ehhez is fel kellett nőnöm...
Ha egyvalamit felróhatnék Jiminek, az az volna, hogy túlságosan rövid dalokat vett fel. Nekem, aki a Who 8 és fél perces Won't Get Fooled Againjén meg a Led Zeppelin szintén 8 és feles Kashmirján szocializálódtam, a Little Wing a maga 2:24-ével olyan kurta, hogy mire észreveszem, hogy elkezdődött, jószerivel már véget is ér. Bizsergésig fecsigázza az ember lányát, aztán meg semmi. Pedig hátborzongatóan gyönyörű szerzemény, amit érdemes lett volna még nyújtani.
A koncertjein, gondolom, Jimi sem állt meg 2:24-nél.
3 megjegyzés:
Én is csak pár éve fedeztem fel Jimi többi albumát. Imádom. Volt egy korszak tavaly, amikor nem tudtam abbahagyni a "The wind cries Mary" hallgatását. :)
Apunak meg a legújabb Hendrix cd-t vettem karácsonyra, de még nem tudtam meghallgatni...
The wind cries Mary... hmmm :)
Az én Apumnak is Hendrixet hozott a Jézuska :)
Megjegyzés küldése