Matchbox Twenty: Mad Season /2000/
Az első Matchbox Twenty-lemezemre jópár évvel ezelőtt gyakorlatilag véletlenül tettem szert. Egy nagy csomó brutálisan leárazott, no-name előadó korongja közt bukkantam rá a More Than You Think You Are-ra, és mivel az Unwellt már ismertem és kedveltem róla (húgommal számtalanszor láttuk a klipjét a VH1-on), éltem a kínálkozó lehetőséggel, hogy a többi dalt is meghallgassam. Nem bántam meg; és azóta is reménykedem, hogy csak véletlenül került a lemez az akár-ingyen-is-utánatok-hajítjuk lerakatba, mert nagyon nem érdemelne efféle lefokozást.
Nem mintha annyira ismert és közkedvelt lenne itt mifelénk a banda -- legalábbis amennyire én látom, az ember lányára inkább rápislantanak kettőt, ha kiejti a száján, hogy szereti a Matchbox Twentyt, semmint, hogy kellő információ birtokában egyetértést avagy ellenérzést fejeznének ki.
Pedig nagyon is érdemes figyelmet szentelni a zenekarnak, nemcsak azért, mert kellemes és hiteles zenét játszanak, hanem azért is, mert Rob Thomas elképesztően mély érzésű dalszerző. Az erőlködés leghaloványabb jele nélkül rukkol elő olyan durván eltalált dallamokkal és szövegekkel, amelyek egyszerre könnyedek és komolyak, fogyaszthatóak és elgondolkodtatóak, hátborzongatóak és szerethetők.
A Mad Season című albumot nemrég fedeztem fel, és a számtalan meghallgatás ellenére még mindig felpörget az Angry, megmosolyogtat a Mad Season, libabőrössé tesz az If You're Gone.
Azt beszélik, az idén új lemezzel jön ki a Matchbox Twenty. Remélem, hogy nem pusztán kósza pletykáról van szó; addig is pedig még rongyosabbra hallgatom a régi számaikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése