Időnként eszembe jut az a jó öreg jelmondat, amivel egy időben napirenden találtam szembe magam egy zenekar honlapján: "what you listen to is what you are". Akkoriban nem akartam hinni abban, hogy egy adott embert a zenei érdeklődése határoz meg; azonban most, amikor az életem jelenlegi képe jórészt a zenei választásaimon keresztül lett ilyenné, hajlamos vagyok újraértelmezni az egészet. Pusztán az érdekesség kedvéért gondoljunk bele, mi minden alakulhatott volna másként, ha kihúznánk azt a két előadót a képletből, akik a legrégebben vannak velem.
Radírozzuk ki a U2-t, és máris a mínusz-oldalra írhatom négy közeli barátomat, akikkel a U2.hu fórumán ismerkedtem össze. Ezen felül a U2 nélkül eszembe sem jutott volna Station-koncertekre járni, tehát nem találkoztam volna még egy rakás, azóta kedves ismerőssé vált emberrel. Nem alapítottunk volna fantomzenekart, Grace nem aludt volna nálunk, és valószínűleg soha nem került volna megrendezésre a Nyír1 Tour. Most pedig nem ülnék ebben a szobában, merthogy a babámmal nem is ismernénk egymást.
Bryan Adams internetes fórumán tönkrement a barátságom valakivel, aki nagyon sokat jelentett nekem. Persze könnyen lehet, hogy Bryan nélkül is kisiklott volna a dolog, de nem így. Ellenben ugyanez a fórum be is hozott valakit az életembe; és amíg a magyarokról elmondhatnánk, hogy akár máshogyan is keresztezhették volna az útjaink egymást, egészen biztos vagyok benne, hogy ezzel a kanadai barátommal, Ryannel, nem kerülhettünk volna egymás látókörébe, ha nem szeretnénk mindketten épp ugyanazt a zenét.
A kör pedig tovább rajzolódik. Hallgatom ezt a Collective Soul-albumot, amit Ryan ajánlott nekem, babám bejön a szobába, és rákérdez, mi ez, mert nagyon bejön neki is. A kötések erősödnek tovább és tovább.
Talán nem mindenkire igaz, hogy az, amit hallgat, de énrám egyre inkább.
Radírozzuk ki a U2-t, és máris a mínusz-oldalra írhatom négy közeli barátomat, akikkel a U2.hu fórumán ismerkedtem össze. Ezen felül a U2 nélkül eszembe sem jutott volna Station-koncertekre járni, tehát nem találkoztam volna még egy rakás, azóta kedves ismerőssé vált emberrel. Nem alapítottunk volna fantomzenekart, Grace nem aludt volna nálunk, és valószínűleg soha nem került volna megrendezésre a Nyír1 Tour. Most pedig nem ülnék ebben a szobában, merthogy a babámmal nem is ismernénk egymást.
Bryan Adams internetes fórumán tönkrement a barátságom valakivel, aki nagyon sokat jelentett nekem. Persze könnyen lehet, hogy Bryan nélkül is kisiklott volna a dolog, de nem így. Ellenben ugyanez a fórum be is hozott valakit az életembe; és amíg a magyarokról elmondhatnánk, hogy akár máshogyan is keresztezhették volna az útjaink egymást, egészen biztos vagyok benne, hogy ezzel a kanadai barátommal, Ryannel, nem kerülhettünk volna egymás látókörébe, ha nem szeretnénk mindketten épp ugyanazt a zenét.
A kör pedig tovább rajzolódik. Hallgatom ezt a Collective Soul-albumot, amit Ryan ajánlott nekem, babám bejön a szobába, és rákérdez, mi ez, mert nagyon bejön neki is. A kötések erősödnek tovább és tovább.
Talán nem mindenkire igaz, hogy az, amit hallgat, de énrám egyre inkább.
1 megjegyzés:
Sajnálom, hogy csak most sikerült ideverekedni magam október óta, és csak most olvashattam ezt a postot.. de mindenesetre nagyon nagy ölelés!
Megjegyzés küldése