A plázák kisebb-nagyobb hangszóróiból szóló zenék a számomra többnyire inkább szoktak tortúrát jelenteni, mint élvezetnövelő faktort. Kivételek azonban még ezen a területen is akadnak, és éppen egy ilyen kivétel vezetett Paolo Nutini albumához. Az már csak hab a tortán, hogy éppen cipőbeszerző körúton voltam, amikor a New Shoes felcsendült a plázarádióban, és három percig könyörtelenül elvonta a figyelmemet a csini lábbelikről.
Az album egészére már sajnos nem jellemző az a napsugaras hangulat, ami a New Shoesból minden erőlködés nélkül sugárzik, sőt, vannak dalok, amelyek már-már Ryan Adams tempóját idézik. Ryan Adamsről első körben azt kell tudni, hogy a húgom egy időben arra használta a számait, hogy esténként el tudjon aludni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek unalmas dalok, de tény, hogy kell egy bizonyos fokú éberség ahhoz, hogy az ember lánya/ fia képes legyen felfedezni a valódi értéküket. Azt is meg kell vallanom, hogy szerintem Ryannek jobban megy ez a dolog, mint Paolonak.
A These Streets ütemesebb dalai között azonban akadnak még további gyöngyszemek, mint a Loving You vagy a Jenny Don't Be Hasty, amelyek ha nem is váltják meg a világot, azért belopnak a szobába egy kis tompa, októberi napsütést.
Linkek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése