Bonnie Raitt: Finest Lovin' Man /1971/
Bonnie Raitt itt mifelénk nem tartozik a széles körben ismert zenészek közé, holott a hölgy nemcsak közel 40 éve zenél, hanem jól zenél, kilenc Grammy-díj birtokosa, és szinte megszámlálhatatlanul sok nagy előadóval játszott már együtt.
Az én látókörömbe is így került be először. Bryan Adamsnek, aki mellesleg gimis korom óta a nagy kedvenceim közé soroltatik, volt egy dala, a Rock Steady, amely egyetlen albumán sem jelent meg, egy valamire való rajongó azonban két változatot is ismert: egy szólót, és egy Bonnie Raittel való duettet. Abban egyetértettem a többséggel, hogy a duett sokkal vagányabbra sikerült a szóló verziónál, amiben a hölgynek nem kevés szerepe volt; ugyanakkor azzal akkor még nem foglalkoztam, hogy ki is ez a nő tulajdonképpen.
Így is maradt ez egész tavaly nyárig, amikor a 31 dalt olvastam Nick Hornbytól. Az egyik fejezetben futólag említi Bonnie Raittet, nekem pedig elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy talán érdemes lehet utána járni, mivel foglalkozik a hölgy. Meghallgattam néhány dalát, és rögvest éreztem, hogy ez a zene bizony már jó időre velem marad.
A Finest Lovin' Man, babám szavaival élve, afféle "igazi, autentikus blues". Dögös lüktetése van, és annak rendje-módja szerint bele is ragad az ember lányának a fejébe. Bonnie pedig nem csekélyebb dögösséggel énekel arról, hogy milyen nőnek lenni egy igazi férfi mellett, ráadásul igen hitelesen, ami különösen akkor meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a dal felvételekor még csak 22 éves volt. Akkor most gondoljátok meg (és járjatok utána...), hogyan ad elő mainapság... Érdemes.
3 megjegyzés:
ez a rádió az oldalsávon nagyon jót ötlet volt, köszi! :)
Amen to that. Remek a rádió.
Örülök, hogy tetszik nektek :)
Megjegyzés küldése