2009. február 24., kedd

Plágium vagy nyerészkedés?

Gary Moore: Still Got the Blues /1990/

Ez a reggel is úgy indult, akár a többi. Jürgen Winter lassacskán kikászálódott az ágyból, és kiment a konyhába. Kávét főzött, és bekapcsolta a rádiót. Miközben kinézett az ablakon, a rádió a következő számra váltott, a Still Got the Blues-ra Gary Moore-tól. A felismerés hamarabb ébresztette fel Jürgent, mint a kortyonként befogadott koffein. Izgatottságában hangosan felkiáltott:
- Ez az én szólóm, baszki!

Ez persze csak egy a sokezer lehetőség közül, ahogyan Jürgen Winter először találkozhatott Gary Moore örökbecsű és egyik legsikeresebb dalával. Akárhogyan is történt azonban, annyi bizonyos, hogy a felfedezést tett követte. Jürgen Winter pert indított Moore ellen, mondván, a Still Got the Blues markáns gitárszólója valójában az ő szerzeménye, amely hallható is zenekarának, a Jud's Gallerynek 1974-es, Nordrach című opuszában. Ami pedig még megdöbbentőbb, nyert is. A müncheni bíróság tavaly decemberi ítélete szerint plágiumról van szó, és Gary Moore-nak kártérítést kell fizetnie. Számos kérdés viszont megválaszolatlan maradt.

Kezdetnek mindjárt itt van az elérhetőség problémája. Gary Moore azt állítja, hogy ő soha nem is hallotta a Nordrach című dalt, amit nem nehéz elhinni, hiszen annak idején egyáltalán nem volt egyszerű hozzájutni. Mivel lemezen nem adták ki, mindössze a Jud's Gallery németországi koncertjein lehetett találkozni vele, illetve néhány alkalommal rádióban is lement. A müncheni bíróság úgy találta, hogy mindezek alapján Gary akár hallhatta is.

Ellenben ha még így is volt, akkor is felmerül az idő kérdése. Vessük össze a szóban forgó három évszámot: 1974-ben hallható a Nordrach, 1990-ben megszületik a Still Got the Blues, 2008-ban Jürgen Winter perel. Ha feltételezzük is, hogy Gary Moore megismerkedett annak idején a szólóval, miért várt volna 16 évet, hogy kitermeljen belőle egy dalt? Hogy emlékezhetett relatíve pontosan a hangokra 16 éven keresztül (mert ugye, visszahallgatásra nem volt lehetősége)? Vagy ha már korábban megírta volna ezt a fantasztikus számot, miért várt volna több, mint egy évtizedet, hogy előrukkoljon vele? De ami még érthetetlenebb: Jürgen Winter miért éppen most fordult bírósághoz? Mi tartotta vissza őt 18 évig a pereskedéstől, ha egyszer tényleg meg van róla győződve, hogy ellopták a szólóját?

Ami pedig ez utóbbit illeti, vajon van egyáltalán értelme ilyesmiről vitatkozni blues esetén? Való igaz, hogy a két szóló mutat hasonlóságot, de a témához nálam sokkal jobban értő babám szerint ilyenek óhatatlanul kialakulnak. A blues ugyanis olyan szabott körökön alapul, amelyek a többi műfajhoz képest jóval kevesebb variációt tesznek lehetővé. Aki hallott már életében kettőnél több blues-számot, az tudja, hogy bizony számos rokon vonás található bennük -- ennyi erővel minden blues-zenész non-stop perelhetné egymást, és bíróság legyen a talpán, amely igazságot tudna tenni köztük.

A müncheni bíróság mindenesetre döntött, Gary Moore pedig annak rendje és módja szerint fellebbezett. Hogy ki melyik oldalnak hisz, rátok bízom. Én személy szerint kételkedem a plágiumban, de ha még az is történt, Gary Moore elképesztő gitártudásával és technikájával csak használt annak a szólónak. Jómagam továbbra is az ő verzióját fogom számon tartani.


2 megjegyzés:

Sage írta...

Felcsaphattál volna oknyomozó riporternek. Amúgy Moore várhatott pár évet, mert mondjuk elpakolta valahova a kazettát, és csak most lett meg (ld. Eddie és Jeff Pearl Jam demókazettáját a blogomon - kis reklám, bocs), vagy várt, amíg eltűnt Winter száma, és jött ő. Ennek ellenére nem hiszem, hogy plagizált volna, mert a babádnak van igaza: a blues szűk műfaj. Amúgy meg, ha gyanúsan hasonló dalokat akar az embert: RHCP - Dani California & Tom Petty - Mary Jane's Last Dance. Még a szöveg is hasonlít.

Csücsök írta...

Tyhűű... ez aztán nem gyenge. Háromszor olvastam el, mire felocsúdtam. Ha amerikai bíróság döntéséről volna szó, indíthatnánk Stella díjra, a többi elképesztő per közé.

YouTube-on meg nem tudtam végighallgatni az "eredetit". Kommentben megtaláltam, hol kezdődik a kérdéses szóló, kb 2,5 perc türelmi idő után átkattintottam oda (6:32). Jürgen helyében én hallgatnék, az ő szólója nem éppen az, amit Moore bácsiéval párbajba kéne állítani... Nekem a Still Got The Blues sokkal jobban tetszik.